|
"A gyerekek legfőbb, kiapadhatatlan forrásaink." 
Egyre többen találkozunk újfajta gyerekekkel – vagy legalább is újfajta szülői problémákkal. Ezek a nehézségek egyedülállóak, mert olyan szülő gyermek viszonyra mutatnak, mely szokatlan és teljesen eltér attól, amit a mi generációnk, vagy pláne az előttünk élők e témában tapasztaltak.Sok fiatal, vagy már gyakorlottabb szülő keseredik el, és érzi úgy, hogy nem talál megoldást a problémájára. Tanárok, akik már gyakran harminc éve vannak a szakmában, mesélték ugyanazokat a történeteket-, hogy ezekkel a gyerekekkel annyira más, itt valami nagy baj van.  Az első furcsa benyomások az amerikai szülőket érték, de ma látható, hogy ez nem korlátozódik az amerikai gyerekekre. A világban tett útjaikról hazatérve sok tudós pedagógus, vagy csak utazgató szülő számolt be izgatottan ugyanerről a témáról. Még az ázsiai kultúra is, melyben a gyerekek hagyományosan abban nőnek fel, hogy tiszteljék és megbecsüljék a szüleiket, kezdi ugyanezeket az anomáliákat mutatni. Azonban hihetetlen különbség van a spirituális és empirikus intelligenciát felmutató indigó-gyerekek (elnevezésüket különleges indigókék színű aurájukról kapták), és a több évtizedes liberális (ebben az értelemben a felsőbb Isteni Igazságot, a szülői, tanítói tekintélyt, a szülőföld szeretetét, szolgálatát tagadó, aláásó, csak a jogokat hangsúlyozó, minden közös és egyéni felelősségvállalást megtagadó, anarchikus, kihasználó szemléletű) nevelés jellemezte kor pedagógiai torz szülöttei között. Ez utóbbiak ugyanis semmi késztetést nem éreznek az élet mélyebb összefüggéseinek megértésére, csupán mohó anyagi vágyaikat és a kielégületlenségükből származó frusztrációjukat zúdítják szenvedő környezetükre. Az Indigó viselkedés lelki oldalának bemutatása a lényeges, mely független minden vallástól, vagy egyházi szervezettől. Ezeket a gyerekeket a maga felkavaró mélységében elsősorban az Istenkeresés, a vallás érdekli és a saját személyes lelki jövőjük. Ők választanak – sokszor megdöbbentően hamar – isteni, önmegvalósítási utat maguknak. Ezek a gyermekek elmondásaik alapján érzékelik Isten nagyságát és szépségét, természetes tehát ha szinte állandóan csak Istenről akarnak beszélni. Sok indigó-gyerek látja az angyalokat. Vannak olyan materialista, vagy egyszerűen csak alapvető lelki műveltséggel sem bíró szülők (USA beli tapasztalat), akik szerint ez nagy probléma és orvoslás képen azonnal hívni akarják a hollywoodi szellemirtókat vagy jobb esetben szaladnak a helyi lelkészért. Ilyenkor így szólnak a megdöbbent atyához: – "képzelje megőrült a fiam, állandóan csak Istenről beszél". Meg szeretnénk nyugtatni őket, hogy a gyerekekkel minden rendben van. Sőt szerintünk ez ennél többet is jelent. Egy lelkileg képzettebb "indigós" apuka véleménye szerint, sajnos az a jellemző a mai hitéletre, hogy ha valaki rendszeresen jár gyülekezetének templomába, azt társadalmilag dicséretes dolognak tekintik, ám ha úgy jön ki a templomból, hogy közli a többiekkel Isten szólt hozzá és kéréseit meghallgatta, a legszívesebben adnának neki egy kényszerzubbonyt bolondsága miatt. Lehet, hogy nem is az indigó-gyerekek a furcsák, hanem bennünk van bajban a spiritualitás és a hit?" |
