Számos házaspár vállal gyereket, és mikor bizonyossá válik a közelgő születés, elgondolkodnak, hogyan fog felnőni az e poronty, akit először 1 kézben is elfért.

Ahogy telnek a hónapok, évek, egyre inkább örökmozgóvá válik, bejárja egyedül a házat, majd a kertet még serdülőkorban már az egész várost is egyedül szeretné megismerni, nem pedig a szüleivel.

Ahogy cseperedik egyre nehezebb megfelelő mérető gyerek cipőt találni rá, folyton kinövi a nadrágot, a frissen megvett pólót, lassan már az következik, hogy a szülők ruháit próbálgatja.

Olyan szófordulatokat használ, amelyek az internet segítségével folyton-folyvást változik és a szülő csak félve kérdezi „Ez mit jelen?”.

Középiskolából kilépve eldöntheti, hogy továbbtanul, vagy a dolgozók táborába lép be és végleg ledobja a szülőkhöz kötő láncokat. Ez persze a szülőknek nem könnyű, nem egyszerű elengedni azt a (már nem annyira) csöppséget, mely évekkel ezelőtt még a térdén lovagolt, a hátán mászott fel, most pedig az első fizetéséért küzd, hajt.

De ne felejtsük el, egyszer mindenki átesik ezen, mindenki felnőtté fog válni, csak ki előbb, ki később.

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük